Vénasszonyok nyara és rakott káposzta helyett

Többen kérdeztétek, hogy milyen az időjárás Kambodzsában.

Hát először is meleg van, de nem olyan vészes. Egy melegebb nyári nap otthon durvább tud lenni az itteni időjárásnál (legalábbis a mostani hőmérséklettel összevetve, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy áprilisban azért 40 fokig is felkúszik a hőmérő higanyszála ezen az éghajlaton). A páratartalom meg biztos magas, de azért nem annyira durva, mint azt korábban elképzeltem. Kiérkezésem előtt azt gondoltam, hogy időnként olyan lesz kicsit, mint egy pálmaházban, vagy egy szaunában, hogy alig kapsz levegőt, és az izzadság nem párolog el a bőrödről. Mondjuk vannak olyan napok, amikor a ruha nagyon nem akar megszáradni a mosás után, és a hátizsákom is spontán penészedésbe kezdett a szoba közepén, ami azért jelez valamit… Összegezve a dolgot: légkondi nélkül is vígan el lehet élni itt, de a ventillátor azért nagyon jó találmány :-)

Szeptember és október a két legcsapadékosabb hónap. Ha egy héttel ezelőtt írtam volna ezt a bejegyzést, akkor azt írtam volna, hogy esőkabátra semmi szükség, mert csak minden második napon esik, és akkor is csak 10-40 percig, amit akárhol ki lehet bekkelni. Az időjárás előrejelzés ezen az éghajlaton teljességgel felesleges foglalkozásnak tartottam. Azóta kicsit megváltozott a véleményem… Az elmúlt héten olyan monszunesők estek, hogy a szállásadó családom kecójának alsó szintjét, az utcánkat, sőt még a suli udvarát is elöntötte a víz. Ezen persze senki nem akad fenn itt, tavaly az egész belvárosi rész víz alatt állt egy hétig. De most már legalább tudom, milyen az a monszuneső. Néha ott ragadsz egy fél napra valahol, mert nincs kedved kimoccanni a helyről, néha vállalod a bőrigázást, néha meg csak egyszerűen élvezed az esőt és játszol benne, kihasználva, hogy egy kicsit sem fázol.

home, sweet home...

utca, nem folyó

folyó előtte...

... folyó utána

végre vége a tanításnak

just :-)

 

Az ételekről is írok pár sort.

Imi – aki tavaly vett részt ugyanebben a projektben – azt mondta, hogy vega volt, mielőtt kijött, de itt rohamosan elkezdett fogyni, mert az itteni vegetáriánus ételek szerinte kevesebb kalóriát tartalmaznak, úgyhogy áttért a húsos kajákra.

Én ennek pont az ellenkezőjét éltem meg, azzal a különbséggel, hogy azért nem kezdtem el hízni… :-) A nagy melegben eleve nem kíván az ember annyit enni, a kajaadagok is szerényebbek, meg az ételhez való hozzájutás sem ment simán az utóbbi egy hétben, mert a nagy esők miatt volt olyan délután, hogy nem volt kedvem kimozdulni a kecóból. A hússzegény életmódra meg ideológiai okokból álltam rá, persze messze vagyok a dogmatizmustól, de azért általában húsmentes ételeket eszem. Az ideológiai ok pedig az, hogy az állattenyésztés környezetterhelése nagyon nagy, pl. világviszonlatban több üvegházhatást fokozó gáz kibocsátásáért felelős, mint az egész közlekedési szektor (!), és akkor még nem is beszéltünk az ezzel együtt járó vízszennyezéssel és az erdőterületek csökkenésével. Akit jobban érdekel a téma, itt talál infot.

Visszatérve a kajákra: általában finomak, egy csomó új kajcsit kipróbáltam, amiket fényképekkel is dokumentáltam. Aki már többfelé utazott, az tudja, hogy az országok között az egyik alapvető különbség a kenyér minősége. Olaszországban nem találsz olyan kenyeret, mit itthon megszoktál, de a németek ugyanígy hiányolják a jó kis barnakenyerüket Magyarországon. Itt ezt a kérdést egy huszárvágással el lehet intézni: nincs kenyér. Na jó, lehet, hogy van, de én még nem találkoztam vele, és a kifliszerű panigni-ket és croissant-okat sem nagyon tartalmazza az étrend. Persze lehet kapni meg szerezni, de alapvetően rizs alapú a táplálkozás. Ezt persze lehetett tudni előre, de amikor megtapasztalod, azért mégiscsak más. Az első dolog, ami nagyon el kezdett hiányozni kb. a második héten, az az otthoni koszt. Sok pénzt megadtam volna egy fincsi csirkepaprikásért (hmmm, még most is összefut a nyál a számban, ha rá gondolok). Aztán szerencsére elmúlt ez az érzés, és jóízűen falatozok a mindenféle rizsalapú finomságokból a helyi kifőzdékben.

 

És ha már étel, akkor ne feledkezzünk meg az italokról sem.

Szinte kizárólag olyan helyekre járunk üccsizni, ahol happy hours van (azaz akciósan adják a földi javakat). Ez kemény valutára átszámítva azt jelenti, hogy fél dolcsi egy pohár sör és másfél a koktél. Az anyagot persze nem spórolják ki semmiből. ;-)

Mennyiiii????

Dolce vita